I–gazság – Variációk az interferenciára
Színjátszó üveggömb. Igazság. Kiállítva hogy mindenki lássa Üvegbura mögött, fekete teremben. Vigaszság! Sokan tódulnak elé, minden Szem mást lát, lilát, fehéret Sárgát, minden ember a saját Másságát pillantja benne, ez Még rendben is lenne, de.
Mindenki más szögből nézi A gömböt, sok más Igazság létezik, s döntött, Ki valamit állít, aki beszél. Saját igazat szállít a többinek, Akik vagy elhiszik, kezdve Azt látni, amit a vezér, zöldet Hisz valaki akkor is, ha fehér– Maga hattyú–dala zengene, Mert az ő színe más lenne, de.
A baj abból fakad, és örökké Miénk marad, ha az egyik állít Másik tagad, s az egész tagadás– Mocsárba ragad, sőt fuldokol. Ha valaki azt akarja, hogy egy Másik az ő színét lássa, amaz Ásít és ez még a jobbik eset.
Olyan is lehet, hogy a kényszer Súlya alatt valaki felad, s Követ, mindent elad, mi ő volt Nem néz, csak állít. Ámítva győzi Meg a többit, hogy az igaz,
– „Gyere, kedves lovam,
Víg dolog a fogat!”– Mit ő lát, szebb mát, és a többi?
Elfogad!
Közös igaz, közös jövő, Új utakat, színeket törő, igaz? DE ha mindenki egy színű, Hová szalad előlem a vigasz?
|