I–gazság – Variációk az interferenciára

Színjátszó üveggömb. Igazság.
Kiállítva hogy mindenki lássa
Üvegbura mögött, fekete teremben.
Vigaszság!
Sokan tódulnak elé, minden
Szem mást lát, lilát, fehéret
Sárgát, minden ember a saját
Másságát pillantja benne, ez
Még rendben is lenne, de.

Mindenki más szögből nézi
A gömböt, sok más
Igazság létezik, s döntött,
Ki valamit állít, aki beszél.
Saját igazat szállít a többinek,
Akik vagy elhiszik, kezdve
Azt látni, amit a vezér, zöldet
Hisz valaki akkor is, ha fehér–
Maga hattyú–dala zengene,
Mert az ő színe más lenne, de.

A baj abból fakad, és örökké
Miénk marad, ha az egyik állít
Másik tagad, s az egész tagadás–
Mocsárba ragad, sőt fuldokol.
Ha valaki azt akarja, hogy egy
Másik az ő színét lássa, amaz
Ásít és ez még a jobbik eset.

Olyan is lehet, hogy a kényszer
Súlya alatt valaki felad, s
Követ, mindent elad, mi ő volt
Nem néz, csak állít. Ámítva győzi
Meg a többit, hogy az igaz,

– „Gyere, kedves lovam,

Víg dolog a fogat!”–
Mit ő lát, szebb mát, és a többi?

Elfogad!

Közös igaz, közös jövő,
Új utakat, színeket törő, igaz?
DE ha mindenki egy színű,
Hová szalad előlem a vigasz?