Kékes-szürke baj

Ülök egyedül, kedvtelen
Vesz körbe szobám
A semmit bámulom,
Figyelek. Hallom, hogy
Lágyan esőcseppek mossák
Arcát a tájnak, minden
Szürkül, borong keserűn.
Játék–fák lombjait messze
Borzongatva gyorsan jön
A homály, körülölel.

Gyógyulnak az álmok, talán
A heg marad, édesen…Nagy
Hajnal kel, kékesen szürke
Bajjal. Véresen gomolyg a
Holnap, s akkor

Ki kiált majd nekem,
Hová mész, édesem?