Testek a bonc-asztalon
– Boudelaire–nak–
Testek a bonc–asztalon
ezek vagyunk mi
S a bonc-asztal maga?
– az Életünk. –
Értő kezek alatt
rajta sárgás–büdösen
szalad ki belőled az élet.
Zord dolog így boncolni
– magad. –
Boncoljuk egymást s a sok
kacat – mi voltunk? –
Véres lefolyóba zúg.
Ez leszel, ha fejedben
nincs ötlet, tudás, értelem,
hanem
–Immár–
csak egy fűrész búg.
Hasüregedbe dobják agyad.
mink marad? Talán bennem te,
szorgos kezed ültette mag.
Vagy kihajt, vagy árván
– bennem sírva nem–rügyre fakad –
Unottan ásítok akkor.
Csak egy kis fakocka tartja fejem
ámulnak az orvostan–hallgatók.
ni! Egy plusz tüdő–lebeny!
De mosolygok majd. Hiába?
hisz ha nem szórsz magot
– ha vetsz is, lehet, hogy a
vad nép lejárja, de tudd.
nem veszthetsz nagyot –
ha igazán vetettél s hajt!
Sok jövendő–nép árja várja
jót lakmároznak rajta majd.
s bennük? Te élsz!
Ha tested voltját dícséri
is
sok leendő
nyüh–nemzedék, a Mag
előre tart, rajta hát!
Ne félj az asztaltól,
ami a jövőd.
Gondolva
Vágyva
Akarva
Szállva
Látva
éld a
Mát.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
