T�lbe alkonyult hajnal, hogy szalad az id�?

D�r villant, b�rhov�
N�ztem, n�ma zajjal
K�zeledett fel�m a hajnal.

Kit�rtem. Integettek fel�m
A Volt–Nincs napok,
„Mi�rt is vagyok – voltam?”

– Szaladt el egy, s a b�lcs
Nagyok is csak but�n n�zhettek
Ut�na. Sok �v, mi – �gy �rzem –

A Pillanattal kelt, s illant el v�gleg
Hamis–villan�n. Id�, �llj meg,
Csak egy keveset! Hov� lett,
Hov� futott a perc, ami csak
Engem keresett?

Az �vek �des–b�s m�regk�nt,
Arannyal cseppennek szemeimbe
Megsz�p�tve azt, mi volt, – Csak
N�zek ut�nuk – Hi�ba v�gyom!
Hi�ba ny�jtok ut�lag, fut�lag
Kezet, valami el�rkezett.

Hossz� �r�kon, napokon, �veken
�hezett perc villan el�m, nem
Akartam, de – �n, botor –,
A Semminek enged�m.
Hadd menjen.
Kegyetlen. Honnan tudhatn�m,
Hogy nem az volt az
Egyetlen?